Ug-rál-junk, mint a verebek, rajta gyerekek!
Amellett, hogy átmozgatja testünket és örömet okoz, miért jó ha gyermekeink (és mi magunk) is rendszeresen ugrálunk? Valóban szüksége van rá a szervezetünknek?
Szülő és gyerek egyaránt hasznot húzhat a rendszeres ugrálásból, hiszen látszólag egy komoly cél nélküli, önmagában örömszerző tevékenységről van szó, ahol nincs más vágyunk, mint hogy együtt, jól érezzük magunkat. Bármilyen mérges, borongós a kedve egy gyermeknek (vagy nekünk) néhány szökkenés múlva elmúlik a stressz, a szorongás és magától mosolyra húzódik a szánk. Felszabadultak leszünk – különösképpen, ha ezt egy rugalmas felületen tesszük, így még nagyobb lendületet is szerzünk, amivel testünk kicsit ledobhatja korlátait, és szárnyaló élményben lesz részünk.
Az ugrálás persze sokféle lehet, és a kicsi gyerekeknél szép fokozatosan lesz egyre magabiztosabb: ahogy idősebbek és tapasztaltabbak lesznek, úgy változik ez a képességük is.
Az első próbálkozásokat két éves kor körül teszik a gyerekek általában behajlított lábbal, félig guggolva s az elején még nem is emelkednek el a földtől. Ezután többnyire az egyik lábukat tudják felemelni, de sok gyakorlást követően végül páros lábbal is sikerül ugraniuk egyet.
Ezt követően hamar elsajátítják a legalsó lépcsőfokról való leugrást (kb. két és féléves koruk magasságában), majd háromévesen már számos egyéb stabil tárgyról (ágyról, mászókáról) is ügyesen le tudnak ugrani. Ekkorra már az ugrás irányát is tudják szabályozni, nemcsak mereven felfelé, hanem előre is ugranak.
Nem véletlenül jelentkezik viszonylag későn az ugrálás, mint mozgásforma: izomerő, egyensúly és megfelelő mozgáskoordináció szükséges ugyanis hozzá. De ha egyszer ráéreztek a gyerekek, akkor nagyon megszeretik.
A rendszeres ugrálás jó kondit teremt, erősíti az izomzatot és a fizikai állóképességet, fejleszti az egyensúlyérzéket, segíti a mozgáskoordinációt, fokozza a vérkeringést, pörgeti a szervezetet, az anyagcserét.
Számos fizikai és mentális előnnyel jár az ugrálóvár használata – kezdve azzal, hogy a sporttól idegenkedő gyerekeket is közelebb hozhatja a rendszeres testmozgáshoz, ráadásul ugrálás közben könnyű szívvel, játszva tudják erősíteni a testüket, közben pedig megtanulják irányítani is azt. A gyermekes szülők közül ellenben kevesen vannak tisztában azokkal a kevésbé ismert tulajdonságokkal, melyek szintén jótékony hatást gyakorolnak a gyermekünkre.
Kisgyermekkorban készül fel az agy számos olyan feladatra, amelyet majd iskoláskorban kell elvégeznie.
Ahhoz, hogy az egyes bonyolultabb funkcióhoz szükséges agyi ideghálózat kialakuljon, különböző ingerekre van szükség, a kisgyerekből akkor lesz egészséges, értelmes felnőtt, ha megfelelő ingerek érik a megfelelő életkorban. Azonban különbség van az ingerek minőségében és mennyiségében, melyek a gyermekkor alatt érik a különböző gyermekeket.
Például fontos, hogy a kisgyerek minél többet másszon. Nemcsak padlón, hanem felfelé is (például mászókára vagy az ugrálóvár csúszdához vezető lépcsőjén), hogy a térérzékelése fejlődjön.
Mivel az ugrálás ennyi ponton fejleszti a gyerekeket, jó, ha a gyerekek minél rendszeresebben, szabadon gyakorolhatják ezt a mozgásformát – kezdetben akár úgy is, hogy fogjuk a kezüket, miközben leugranak valamilyen (nem túl magas) emelvényről, lépcsőről, játszótéri játékról. Érdemes többféle ugrálást gyakoroltatni velük: szökkenjenek nagyokat, mint a kenguru, vagy sokat és sebesen, mint a nyúl, magasra a levegőbe (például egy labda vagy lufi után), illetve előrefelé, mondjuk, egy ugróiskolában.
Az ugrálás megszerettetésében az ugrálóvár is sokat segít – amelyet általában amúgy is nagyon kedvelnek.
Az ugrálás konkrét pozitív hatásiról következő bejegyzésünkben írunk bővebben.
